XI. Keresztes hadjáratok, inkvizíció, és a többi

Sokan olyan oktatásban részesültek, olyan filmeket láttak, amelyek alapján az a meggyőződésük, hogy a kereszténység történelmi szerepe meglehetősen negatív volt.

Egyesek egyenesen egy kereszténység és egyházellenes gyűlöletig is eljutnak, mint például Voltaire, akinek egyik kedvenc mondata ez volt: „Tapossátok el a gyalázatost (mármint az egyházat)!”[1]

[1] Egyébként Voltaire a halálos ágyán papot kért, meggyónt, Istennel megbékélve halt meg.

1. „Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe vetnék”

Amikor a keresztények és az egyház gyöngeségeiről, tévedéseiről, bűneiről szólunk, akkor mindenekelőtt azt fontos világosan látnunk, hogy ez valóban botrány, valóban nagy önellentmondás és fájdalom. Jézus azt mondta: „Ha valaki csak egyet is megbotránkoztat e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe vetnék!” (Mk 9,42) Ha egy Istenben hívő ember, aki azt állítja, hogy a szeretet Istenét tiszteli, közben embertelen dolgokat cselekszik, az botrányos, végtelenül fájdalmas és fölháborító.

A Bibliában ezért nem ritkán találkozunk a hamis vallásosság kritikájával. A próféták újra és újra ostorozták azt a fajta vallásosságot, amely jól megfért a szegények elnyomásával, az erkölcstelenséggel (vö. Iz 58,1-12; Ám 5,21-27). Jézus sokszor szállt szembe a farizeusok hamis vallásosságával, akik másokat megvetettek, felélték az özvegyek vagyonát és közben színleg nagyokat imádkoztak (Mt 23,1-36).

A keresztények, különösen is a papok által elkövetett bűnök az egyház egyik legnagyobb fájdalma és sebe. A legelső reakciónk ezekre a bocsánatkérés Istentől és emberektől, ahogyan ezt Szent II. János Pál pápa a 2000-ik jubileumi évben megtette.

2. A fekete legenda

Amikor a XVI. században Anglia és Spanyolország a tengerek és az új világ fölötti hatalomért küzdött, az angolok egyik legfőbb harci eszközévé a rágalompropaganda lett. A spanyolokat vérszomjas és kapzsi elnyomóknak ábrázolták, álhíreket terjesztettek róluk, és így legitimálták a brit kalóztámadásokat és rablóportyákat. Fekete_legenda

Spanyolországban csakhamar neve is lett ennek a spanyolellenes propagandának: ’leyenda negra’ (fekete legenda). Ez a történelemtorzító rágalomhadjárat mind a mai napig érezteti hatását. A legtöbb ember tudatában ott van például a kegyetlen spanyol konkvisztádor képe, aki irtja az indiánokat. Érdekes azonban, hogy ahol a spanyolok hódítottak Amerikában, ott sok milliós indián népek életben maradtak, megőrizték a nyelvüket mind a mai napig (pl. kechua, aymara, guaraní). Ahol az angolok hódítottak, ott szinte minden indián nép kipusztult, eltűnt a történelem színpadáról.[1] A történelemkönyvek azonban a mai napig csak a spanyol (katolikus) hódítók kegyetlenkedéseiről szólnak.

Manapság ennek a fekete legendának az egyik legfőbb célpontja a katolikus egyház. Sokan, óriási anyagi eszközöket is megmozgatva könyveken, filmeken és más utakon keresztül próbálják aláásni a keresztény hit alapjait, gyöngíteni az egyház erkölcsi tekintélyét.[2]

Szeretnénk ezért a szokásos, leggyakoribb vádakat reális történelmi távlatba helyezni, néhány fontos történelmi ténnyel megvilágítani.

3. A leggyakoribb vádak

A.) A keresztes hadjáratok

Terkep_HUN

Mohamed fellépése (Kr. u. 622) az arabokat hatalmas, világhódító néppé tette. Néhány évtized alatt a Közel-Kelet (Kr. u. 638) és Észak-Afrika nagy részét, valamint Hispániát is meghódították (Kr. u. 711). Sokáig aztán a keresztény és az iszlám világ aránylag békésen élt egymás mellett.

Hakím kalifa (Kr. u. 996-1021) sok ezer keresztény templom lerombolása mellett leromboltatta Jézus sírját, a jeruzsálemi Szent Sírt is, és rendkívül nehézzé tette a keresztények számára a zarándoklatokat a Szent Földre. Közben a szeldzsuk törökök előretörtek Kisázsiában és Konstantinápoly elfoglalását tűzték ki célul. Ekkor I. Alexiosz Komnénosz bizánci császár delegációt küldött II. Orbán pápához, hogy a nyugat segítségét kérje (Kr. u. 1095).

Ennek hatására dönti el a nyugati kereszténység, hogy hadjáratokat indít a szent helyek felszabadítására. A keresztes hadjáratok során sok gonosztettet is elkövettek a keresztes katonák. Amikor Jeruzsálemet elfoglalták (Kr. u. 1099), a lakosság jó részét megölték.[3] A keresztes sereg 1096-ban a Rajna vidékén sok helyen lemészárolta a zsidó közösségeket, hogy pénzt zsaroljon ki tőlük.[4] A velenceiek a sereg szállításának fejében Zára városának számukra való elfoglalását, majd Konstantinápoly elfoglalását kérték a keresztes hadseregtől (Kr. u. 1204). Konstantinápolyban a keresztesek gyilkoltak, templomokat raboltak ki, és gyaláztak meg.

A keresztes hadjáratok a nyugati keresztények vallási lelkesedéséből, a szent helyek és a keleti keresztények megvédésének szándékából születtek. Ha nem lettek volna ezek a hadjáratok, akkor valószínűleg Kelet-Európa (és benne Magyarország) kb. 400 évvel előbb éli meg az iszlám megszállást.[5]

 B.) Inkvizíció

Az eretnekek kivégzését, üldözését sokáig királyok és városok hajtották végre, míg az egyházi vezetők gyakran tiltakoztak ez ellen.[6] Barbarossa Frigyes császár, amikor azt látta, hogy egyes tévtanítások tömegmozgalommá válnak, a pápától kért megfelelő ellenintézkedéseket. Ennek hatására rendelte el III. Lucius pápa (Kr. u. 1184) az eretnekségek vizsgálatát (az inkvizíció szó ezt a vizsgálatot jelenti), amiért a helyi püspököket tette felelőssé. Később, Kr. u. 1231-ben a domonkos rendre bízták a feladat irányítását. A per során engedélyezték a kínzás alkalmazását (Kr. u. 1252), feltéve, hogy nem folyik vér, és nem okoznak maradandó károsodást. Az egyház a pert folytatta le, az ítéletet aztán a világi hatóság hajtotta végre. Az Umberto Eco ’A rózsa neve’ c. regényében szereplő Bernard Gui nevéhez 42 halálos ítélet kötődik. A spanyol inkvizíció teljes működése alatt (a XVII. századig) kb. 44 000 eretnekpert folytattak le, és ebből kb. 3000 esetben született halálos ítélet.[7] A római (pápai) inkvizíció – melynek hatásköre Itália nagy részére kiterjedt – teljes működési ideje alatt (kb. 400 év) 50-nél kevesebb halálos ítéletet hajtottak végre.[8]

Az inkvizíció súlyos bűn volt a lelkiismereti szabadság, az emberi méltóság és sok ember élete ellen. Az egyház egyik nagy hibája volt az, hogy uralkodói nyomásra, de végül mégis belement a tévtanítók elleni perekben való asszisztálásba. Azonban nagyon fontos az inkvizíciót a maga helyes dimenzióiban látni. A mi modern korunknak, amely a XX. század borzalmas népirtásait és diktatúráit végrehajtotta, amely egyetlen katonai akcióban több ártatlan embert öl meg, mint az inkvizíció összesen, amely kisgyermekek millióit pusztítja el a klinikáin, nem biztos, hogy van erkölcsi alapja arra, hogy magas lóról ítélkezzen elmúlt korok bűnei fölött.

C.) Boszorkányüldözés

Az ókor és a középkor pogány népei hittek a boszorkányok létezésében. A római jog élve elégetést írt elő büntetésül a boszorkányságért. Ugyanígy a pogány germánok is hittek a boszorkányok létezésében, és a rontó varázslásban. A boszorkánynak tartott személyt elégették, és néha ettek is a húsából.

A kereszténység eleinte elítélte a boszorkányok létezésébe vetett hitet, és tiltotta az üldözésüket (Kr. u. 785, Padeborn-i zsinat; VII. Gergely pápa /Kr. u. 1073-1085/).

A boszorkányok elleni eljárásokba az egyház főként Heinrich Kramer (Kr. u. 1430-1505) inkvizítor működése során sodródott bele. A boszorkányok pörölye c. műve az őrület és a fanatizmus szomorú keveréke. Ő egymaga kb. 200 boszorkánysággal vádolt nő halálra ítéléséért felelős.

            Boszorkanyporoly

A boszorkányok létezésébe vetett hit egyébként az akkori társadalom jó részét is megfertőzte, különösen az Alpok vidékén. Sok volt az önfeljelentés. Az egyház sok esetben a megvádolt személyek megmentése érdekében lépett közbe. Így pl. 1654-ben Luzern-ben 15 megvádolt gyereket sikerült átvenni a milánói inkvizíció hatáskörébe. Milánóban családokhoz helyezték el a gyerekeket, és pénzt biztosítottak a taníttatásukra. 1711-ben Savognin-ban négy megvádolt gyereket próbált megvédeni a helyi plébános, igyekezett az ügyet a comó-i inkvizítor hatáskörébe átutalni. Azonban a svájci hivatalnokok nem voltak erre hajlandók, a két idősebb lányt kivégezték, a két kisebbet pedig saját szüleik mérgezték meg. Egyébként a boszorkánysággal gyanúsított személyek nagyon gyakran kérték azt, hogy a világi bíróság helyett a sokkal emberségesebb és racionálisabb inkvizíció, az egyházi bíróság vizsgálja ki az ügyüket.

Becslések szerint egész Európában kb. 40 000 embert végeztek ki boszorkányság vádja alapján. Ezek közül 1 000 alatti azok száma, akiket egyházi bíróság ítélt halálra. A többieket világi bíróságok (városok és uralkodók bíróságai) ítélték el. A kivégzések nagyobbik része nem katolikus, hanem protestáns területeken történt. Érdekes módon mégis a katolikus egyházat vádolja az utókor a boszorkányüldözéssel. [9]

Hitler, hogy lejárassa a katolikus egyházat, egy nagy kutatást rendelt el a boszorkányüldözésekről. Amikor a kutatások végén szembesült ezekkel a tényekkel, úgy döntött, hogy letesz a lejárató kampány elindításáról.[10]

A boszorkányüldözés szégyenfoltja az európai történelemnek, és szégyenfoltja az egyházunk történetének is. Ugyanakkor ismét fontos az eseményeket a maguk objektivitásában és valós dimenzióiban látni.

D.) A katolikus egyház bűnei az egyházszakadásokban

Az egyház szétszakadása Krisztus akarata ellen van. Ő azt akarta, hogy egy nyáj legyen, és egy pásztor (Jn 10,16; vö. Jn 17,21). Az egyházszakadások bűnében azonban a katolikus egyház is vétkes.

A keleti egyházszakadás (Kr. u. 1054) előtt, császári nyomásra a pápa (Kr. u. 1014-ben) belevette a Nicea-Konstantinápolyi hitvallás szövegébe a Filioque szót, vagyis azt, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik.[11] A keleti keresztények joggal tiltakoztak az ellen, hogy a pápa zsinat összehívása nélkül, az ő megkérdezésük nélkül módosította az egyház egyik legfontosabb alapdokumentumát. A keresztesek 1204-ben Konstantinápolyban tanúsított barbár viselkedése, a latin császárság létrehozása azután véglegessé tette az 1054-ben megtörtént szakadást.

A nyugati egyházszakadás (Kr. u. 1517) eseményei során szintén nagyon sok bűnt és mulasztást követett el a katolikus fél is. Luthernek nem volt igazi dialógus partnere. Ha a katolikus egyház időben elismerte volna a búcsúcédulák árusítása körüli visszaéléseket, ha Luther jogos javaslatai (pl. népnyelvű Bibliát a hívő emberek kezébe; a kegyelem elsőbbségének világossá tétele a jócselekedetek előtt) időben nyitott fülekre találtak volna, akkor talán elkerülhető lett volna a nyugati egyház darabokra szakadása.

E.) ’Hitler pápája’[12]

Rolf Hochhuth ’A helytartó’ c. történelmi torzításokkal és hazugságokkal teli drámája (1963) óta XII. Piusz pápát azzal vádolja a modern közvélemény egy része, hogy a II. Világháború alatt nem tett semmit, nem emelte fel szavát a zsidók megmentéséért.[13]

Valójában XII. Piusz pápa sok esetben szót emelt a nácizmus és a rasszizmus ellen. Első enciklikájában (1939. okt. 30-án) olyan határozottan írt erről, hogy a szövetségesek másolatok ezreit dobták ki repülőgépekből Németország felett. A Hitler elleni nyilatkozatok gyakran ártatlanok ezreinek, tízezreinek életébe kerültek. Így 1942-ben az utrecht-i érsek nácizmust elítélő körlevele miatti bosszúként Hitler elrendelte, hogy a zsidó származású megkeresztelt embereket is semmisítsék meg Hollandiában. Ennek lett áldozata többek közt Edith Stein is.

XII. Piusz személyesen a Castel Gandolfóban levő rezidenciáján közel 3000 zsidót bújtatott és mentett meg. A római zsidó főrabbi, Israel Zolli, a Világháború után megkeresztelkedett, és XII. Piusz pápa iránti hálából az ő keresztnevét, az Eugenio nevet vette fel.

Sok helyen az egyház hamis menlevelek és keresztlevelek kiállításával segített. Sok helyen életüket is kockáztatva kolostorokban és magánházaknál rejtették el az üldözötteket. Történészek becslései szerint a katolikus egyház (nunciusok, szerzetesrendek, katolikus hívek) több százezer zsidót mentett meg a II. Világháború alatt.[14]

A haláltáborok létezéséről a szövetségeseknek 1943 óta biztos információik, 1944 augusztusa óta a táborokról pontos fényképeik is voltak. Mégsem kezdték el az Auschwitz-ba vezető vasútvonalak bombázását.

F.) Jakab, József fia, Jézus testvére

A fekete legenda része nem csak a kereszténység bűneinek felnagyítása, a történelem eltorzítása, hanem a kereszténység és az evangélium szavahihetőségének, történelmi alapjainak megtámadása. Álljon itt ízelítőül egy példa erre is! 2002-ben nagy szenzációt keltett a hír, hogy Jeruzsálemben egy Jézus korabeli ossuarium-ot (csonttartó ládát) találtak a következő felirattal: „Jakab, József fia, Jézus testvére”. Úgy tűnt a feliratból, hogy ez valószínűleg az evangéliumokban szereplő Jakab, Jézus egyik rokonának csontjait tartalmazó láda lehetett. A felirat sokak szerint azt bizonyította, hogy Jézusnak voltak édestestvérei, és a természetes apjuk József volt (ellentétben az evangéliumok elbeszélésével).

A lelet körül az egyetlen bizonytalanságot az okozta, hogy homályos volt a megtalálási hely, és egy közvetítő tárta a tudományos nyilvánosság elé. Az ossuarium-ot később kivitték egy kanadai konferenciára. Ott közvetlenül is megtekinthették a tudósok. Hamar meggyőződtek arról, hogy a felirat második fele (a „Jézus testvére” szavak) egy – zseniálisan megalkotott – hamisítvány.[15] Elindult a nyomozás a lelet eredetének felderítésére. Nemsokára egy régiséggyártó műhelyt találtak Ramat Gan-ban, ahol egy Obed Golan nevű személy készítette a ’régiségeket’ (pl. a szintén hírhedté vált Jehoás feliratot). A műhelyben megtalálták azokat a könyveket és oldalakat is, ahonnan Obed Golan – a valóban Krisztus korabeli, de csak a felirat első szavait tartalmazó ossuariumra – a felirat utolsó szavait és betűit kimásolta.[16] A hamisítás lelepleződéséből már nem lett világszenzáció.

G.) Papok bűnei

A katolikus egyház egyik legnagyobb fájdalma a papjai által elkövetett bűnök. A papnak, aki Krisztus evangéliumát hirdeti, nagyobb a felelőssége. Isten szeretetének követe kellene, hogy legyen: milyen fájdalmas, felháborító és elszomorító, ha ehelyett szenvedélyek, bűnök, anyagiasság és testiség, erőszak és hatalomvágy rabjaként él.

Az utóbbi évtizedekben különösen is fájdalmas sok papnak a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális visszaélése. Itt különösen is igaz Jézus fentebb idézett mondata: „Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tenger mélyére vetnék…” Mennyi sérülést és szenvedést okoztak ilyen bűncselekmények az áldozatok számára! Mennyi kárt és szégyent okoztak a kereszténységnek!

2002-ben az Egyesült Államokban kezdődött el ezeknek a bűncselekményeknek a sajtó nyilvánossága elé tárása. Arra derült fény, hogy sok pap sok éven át követett el szexuális bűncselekményeket kiskorúak ellen. A botrányt kirobbantó eset egy John Geoghan nevű, pszichológusok által sok ízben kezelt pap története volt, aki 30 év alatt kb. 130 fiú ellen követett el szexuális bűncselekményt, míg végül börtönbe került. Az elkövetkező hónapokban aztán hasonló – bár nem ennyi áldozatot érintő – esetek sokasága látott napvilágot.[17] Hasonló esetekre azután más országokban is fény derült (Írország, Németország stb.).

Az egyház minden ilyen típusú bűncselekményt a lehető legszigorúbban elítél. A múltban néhány országban egyes egyházi elöljárók nem kellő határozottsággal jártak el ilyen esetekben. Jelenleg az egyházi rendelkezések a legszigorúbban előírják, hogy ha egy pap, hitoktató, vagy más egyházi alkalmazott esetében ilyen cselekmények alapos gyanúja felmerül, az illetőt azonnal el kell tiltani minden egyházi szolgálattól. A polgári eljárás pedig az adott országban hatályos törvények szerint bünteti meg az illetőt.

Ugyanakkor fontos azt is világosan látni, hogy a szexuális bűncselekmények elkövetői között a papok, szerzetesek aránya elenyésző, messze a lakossághoz viszonyított arányszámuk alatt marad. A legtöbb szexuális bűncselekményt (az összes ilyen típusú bűncselekmény kb. 75%-át) a családon belül követik el. Az Egyesült Államokban a diákok kb. 15%-a számol be arról, hogy tanulmányai során valamelyik tanára szexuálisan zaklatta. Szintén az Egyesült Államokban a protestáns lelkészek 2-3%-át vádolták már élete folyamán szexuális bűncselekménnyel. Németországban 1995 és 2010 között kb. 210 000 kiskorú elleni szexuális bűncselekmény került a rendőrség látókörébe. Ezek közül 94 olyan eset volt, amikor az elkövető egyházi alkalmazott (szerzetes, pap vagy civil) volt. Az egyháznak Németországban kb. 600 000 alkalmazottja van (az összes munkavállaló kb. 1,8%-a). Mindez azt mutatja, hogy az egyház az egyik legbiztonságosabb hely a gyermekek számára. Egy német kriminálpszichológus – H.-L. Kröber – számításai szerint nem cölibátusban élő emberek kb. 36-szor nagyobb arányban követnek el szexuális bűncselekményt, mint a cölibátusban élők.[18]

4. Bűnös és szent egyház

Az egyház nem hibátlan. Így nekünk is lehet helyünk benne. Úton levő egyház. Azonban egyáltalán nem a történelem egyik legszennyesebb intézménye. Ellenkezőleg, az emberiség rengeteget köszönhet neki.

Keresztények vetettek véget a gladiátor játékoknak Rómában.[19] Tiltották az ókorban igen gyakori gyermekgyilkosságot, segítették az özvegyeket és az árvákat. A keresztény gondolkodásmód hatott a rabszolgaság eltörlése irányában.[20] Keresztény találmány az ingyenes iskola és a kórház.[21] A kereszténység hozta létre a világ első egyetemeit. Bibliai eredetű keresztény gondolat az állam és az egyház szétválasztása.[22] A keresztény világkép termékenyítette meg úgy az európai kultúrát, hogy elindulhatott a tudományok robbanásszerű fejlődése.[23] A keresztény meggyőződés arról, hogy minden ember Isten képmása, hozta létre a modern demokratikus államberendezkedést, jogrendet és szociális hálót. Kereszténység nélkül nem jött volna létre az általunk ismert Európa, a nyugati típusú civilizáció, melynek részesei vagyunk.

Ha nem lett volna kereszténység, nem lenne Michelangelo és Bach, nem lenne Mozart és Thomas Mann sem. Nem lett volna Szent Ferenc és Boldog Kalkuttai Teréz anya, nem lett volna Dietrich Bonhoeffer és De Gasperi, nem lett volna Martin Luther King és Desmond Tutu, nem lett volna Szent II. János Pál pápa és Jean Vanier sem. Ezek a nevek csak jelzik a jéghegy csúcsát. A mélyben pedig hány szeretetcselekedet, hány szép családi élet, a népi jámborság mennyi megnyilvánulása nem volna az evangélium nélkül![24]

Vajon nem ez a csodálatosabb és fontosabb, amikor az egyházra nézünk?

Hatalom és dicsőség

Graham Green regényének színtere a „vulkános Mexikó, szomorú falvaival és városaival, dögletes őserdeivel, embertelen kopárságával”. Ebben a trópusi hőségben burjánzik a bűn. A Hatalom kegyetlen vallásüldözésbe kezd – abban a meggyőződésben, hogy Isten és egyház nélkül boldogabbak lesznek az őserdők indiánjai meg a városok szegényei. Az üldöztetés szükségszerűen vértanúságot eredményez. A regény egy vértanúság története is. De mentes a vértanútörténetek ájtatosságától és miszticizmusától. A főhős pap. Bűnös ember, rossz pap, részeges és parázna. Mégis ő válik vértanúvá, övé lesz a lelkifurdalás útjain megszenvedett kegyelem. Fél a haláltól. De leginkább azért, hogy bűnössége miatt „üres kézzel áll majd Isten színe elé. Úgy érezte, most könnyű lett volna szentté lennie. Csak egy kis önuralom és bátorság kellett volna hozzá”.[25]

Esztergomban egy hatgyermekes család került az utcára, mert nem tudták fizetni a számláikat. Nagyon nehezen találtak egy új albérletet, egy szinte teljesen üres lakást. Karácsony előtt hat kisgyerekkel ott álltak bútorok és élelem nélkül, ajándékokról és karácsonyfáról ne is beszéljünk. Karácsony előtt egy-két nappal megállt a lakás előtt egy kisteherautó. A sofőr kiszállt, és elkezdett a lakásba behordani bútorokat, élelmiszert, játékokat, karácsonyfát, díszeket. Az édesanya döbbenten nézte a számára teljesen ismeretlen férfit. Megkérdezte: ’Honnan jött? Ki maga egyáltalán? Honnan hallott rólunk?’ A férfi a nevét sem volt hajlandó megmondani. Beült az autóba és elment. Az asszony nem akart hinni a szemének, nem akarta elhinni, hogy ilyesmi létezik. Hála Istennek létezik. Ez is a kereszténység arca.

Afrikában történt, Bissau Guineában. Egy gyerek, aki az őserdő egyik kis falucskájában született, megismerte a missziós állomást a közeli kisvárosban, Mansoaban. Elkezdett járni hittanra. Gyalog kellett megtennie kb. 10 km-t a missziós állomásig, azután ugyanennyit haza. A falujának férfijai gyakran el is verték őt a hittanra járás miatt: ’Miért kell neked a fehérek Istene, miért nem jó neked a mienk?’ A gyerekből nem lehetett kiverni a hitét, valami meghódította. Mindig újra ment.

Azután felnőtt. Elhatározta, hogy igazi keresztény családot fog alapítani. Ezt ott, a falujában nem lehetett megvalósítani, mert ott a fiatalok nem választhattak szabadon házastársat. Elköltözött, megtisztított egy területet és felépített egy kunyhót. Az ország annyira egyszerű, hogy nincs felosztva a föld. Bárki építhet házat és művelhet földet ott, ahol gondolja. Azután megszöktette a lányt, akit szeretett. A lány is kereszténnyé lett, elkezdték a boldog házas életüket. Azonban a faluja férfijai megtudták, hogy hol van. Elmentek, lerombolták a házát, elrabolták mindenét, őt magát pedig újra rettenetesen elverték. A papokhoz menekült, akik addig is annyit segítették. A néhány hét alatt, amíg a sebei begyógyultak megértette azt, hogy ha ő valóban keresztény, akkor nem állhat bosszút. Azt is megértette, hogy ő nem csak azért lett szabaddá, hogy a saját élete könnyebb legyen, hanem azért, hogy felemelje az övéit is.

Amikor felépült, visszaköltözött a faluja mellé. Ott épített egy kis kunyhót, és kezdte művelni a földet. Amint az első termése beérett, a nagy részét zsákokba tette, és letette a faluja főterére ajándékként. Azoknak, akik a gyerekkorát megkeserítették, akik a házát lerombolták, akik számtalanszor elverték. Az emberek nem akartak hinni a szemüknek. Aztán kutakat ásott az atyák segítségével. Azóta az egész környék oda jár vízért, sőt nem is csak azért, hanem hogy láthassa az ő családját. Az asszonyok irigykedve nézik az ő egyetlen feleségét (a törzsek többnejűségben élnek), és azt, hogy hogyan szeretik egymást. Irigykedve nézik a gyermekeiket is, mert a törzsek között az a rettenetes szokás van érvényben, hogy a fiúgyermekek nem nőhetnek fel az édesanyjuk mellett. Azt mondják, hogy a fiúgyereknek keménynek kell lennie, az anyja pedig túlságosan kényeztetné. 3-4 éves korukban oda kell őket adni nagynéniknek, nagybácsiknak. Hatalmas fájdalom ez az édesanyák és a gyerekek számára. Az asszonyok irigykedve nézik az ő családjukat, mert ott van velük az összes gyermekük. A gyermekeik arcán is látszik az, hogy teljesen más légkörben nőnek fel: derűsebbek, nyitottabbak.

Aztán meghalt a környéken a tanító. Senki nem akarta elvállalni, mert az állam általában nem tud fizetést adni a tanításért. Ez a fiatalember vállalta. Amikor mi (olasz fiatalokkal, akikkel együtt kutak ásásában és más munkákban segítettünk) ott jártunk, 140 gyereket tanított egymaga, délelőtt és délután két csoportban, egy olyan ’iskolában’, amelyik egy nagyobbfajta kunyhó volt. Esténként, vagy hajnalban pedig ment ki kapálni a földekre, hogy a gyerekeinek legyen mit ennie. Aztán beomlott az iskola teteje. Senki nem törődött vele. Ő a szinte semmi pénzét, ami volt, mind beleadta, cementet vett, fákat döntöttek ki, és újjáépítették a tetőt. Neki számított az a 140 gyerek. Csillogott a szeme, ahogy mesélte az életét. Neki az evangélium nem csak régi, szép történet volt, hanem ez volt az élete.

[1] Az Egyesült Államokban összesen kb. 2,4 millió indián él jelenleg. Nagy részük elvesztette az eredeti nyelvét A legnagyobb indián nyelvet használó csoport a mindössze 200 ezer főt számláló navajo indiánok. Ezzel szemben Közép és Dél Amerikában számos nagy őslakos nép és nyelv fennmaradt. Csak a kechua nyelvet beszélő indiánok száma kb. 8-10 millió. Vö. Bartusz-Dobosi L., Jezsuiták és conquistadorok harca az indiánokért a XVII-XVIII. században (Budapest é. n.).

[2] Hogy csak a legismertebbeket említsük: Brown, D., A da Vinci kód (New York 2003); Hochhut, A helytartó c. drámája (1963); Obed Golan régiséghamisításai stb. Vö. Hesemann, M., Sötét alakok (Budapest 2009) 20-21.

[3] Jeruzsálem lakossága ekkor kb. 10000 fő volt. Az ostrom előtt a keresztesek szabad elvonulást engedélyeztek a város lakóinak. Saladin 1187-ben, a Hattin-i csata után hasonló módon irtotta ki a Tábor hegy és Názáret lakosságát.

[4] A speyeri, wormsi, mainzi, trieri és kölni püspökök hiába próbálták megvédeni a zsidó közösségeket a fanatizált sereg tömeghisztériájától.

[5] Flaig, E., „Der Islam will die Welteroberung”, Frankfurter Allgemeine Zeitung (15.09.2006) 120.

[6] Az első ilyen – tragikus – eset egy Priszcillianusz nevű, eretnekséggel vádolt keresztény tanító kivégzése a császári trónt bitorló Maximus parancsára Kr. u. 385-ben. A kivégzés ellen az akkori egyházi vezetők, köztük a pápa és Tours-i Szent Márton tiltakoztak. Hasonlóan az egyházi vezetők heves tiltakozása ellenében történt 1022-ben Jámbor Róbert király parancsára 12 kanonok kivégzése Orléans-ban. Sok ilyen esetet lehetne még említeni. Vö. Hesemann, M., Sötét alakok (Budapest 2009) 159-161.

[7] Kamen, H., The Spanish Inquisition (New Haven 20144) 253; Hesemann, M., Sötét alakok (Budapest 2009) 168.

[8] Hesemann, M., Sötét alakok (Budapest 2009) 171.

[9] Vö. Schwerhoff, G., „Vom Alltagsverdacht zur Massenverfolgung. Neuere deutsche Forschungen zum frühneuzeitlichen Hexenwesen” Geschichte in  Wissenschaft und Unterricht 46 (1955) 359–380; Hesemann, M., Sötét alakok (Budapest 2009) 176-192; Vö. Merzbacher, F., „Hexenprozeß”, Lexikon für Theologie und Kirche 5 (ed. J. Höfer – K. Rahner; Freiburg im Bresgau 1986) 316-319; Mikat, P., „Inquisition”, Lexikon für Theologie und Kirche 5 (ed. J. Höfer – K. Rahner; Freiburg im Bresgau 1986) 698-702.

[10] Vö. Hesemann, M., Sötét alakok (Budapest 2009) 186-187.

[11] Ennek voltak előzményei. A Quicumque nevű hitvallás (Kr. u. 500 k.), majd a III. Toledói helyi zsinat (Kr. u. 589) veszi be először a filioque-t a hitvallás szövegébe. Hasonlóan tesz később a Friouli zsinat (Kr. u. 796-797). Vö. Denzinger-Hünermann, Enchiridion symbolorum definitionum et declarationum, 75. 617.

[12] Blet, P., XII. Piusz és a II. Világháború. A Vatikán archívumai alapján (Budapest é. n.); Wolf, H., A pápa és az ördög. A vatikáni levéltárak és a Harmadik Birodalom (Budapest 2010).

[13] Ian Mihai Pacepa volt román titkosszolgálati tábornok beszámolója szerint Hochhuth mögött a KGB állt, amely 1960 és 1962 között adatokat gyűjtött XII. Piuszra vonatkozóan, majd 1963-ban Berlinben megtalálta a megfelelő személyt (a volt Hitlerjugend tag Rolf Hochhut-ot) a színpadi mű megírásához, amelyet aztán a világ nagyon sok országában bemutattak. Vö. Hesemann, M., Sötét alakok (Budapest 2009) 242-245.

[14] Vö. Pollard, J., The Papacy in the Age of Totalitariansm, 1914-1958 (Oxford 2014) 341; Lapomarda, V. A., The Jesuits and the Third Reich (New York 20052) 3; Rittner, C. – Smith, S. D. – Steinfeldt, I.,A holokauszt és a keresztény világ (Pécs-Budapest 2009) 237-268. A Pinchas Lapide – zsidó diplomata és történész – által becsült számot (860 ezer) egyesek túlzottnak tartják, de mindenesetre érzékelteti az embermentés méreteit. Vö. Siddiqui, H., “Vatican’s role in the Holocaust,” Toronto Star, 2001. jul. 26; Fischel, J. R., Historical Dictionary of the Holocaust (Lanham-Toronto 2010) 42-46.

[15] Ezt igazolta később az Israel Antiquities Authority vizsgálata, amely a betűformák egyenetlenségét, a patina mesterséges voltát és más árulkodó jeleket is kimutatott.

[16] Rahmani L., Catalogue of Jewish Ossuaries in the Collection of the State of Israel (Nr. 396, 570, 573).

[17] Weigel, G., The Courage to be Catholic. Crisis, Reform, and Future of the Churh (2002 New York) 9-19.

[18] Kröber, H.-L-.,Man wird eher vom Küssen schwanger, als vom Zölibat pädophil“, Cicero (31.03.2010).

[19] Telemakhosz (IV. sz.).

[20] A pápák újra és újra tiltakoztak ellene (így IV. Jenő, 1435; III. Pál 1537). A Brit Birodalom területén David Wilbeforce keresztény ihletettségű abolicionista mozgalma eredményeként törölték el a rabszolgaságot 1834-ben.

[21] If God Made the Universe, Who Made God? (Nashwille 2012) 28; Is God Just a Human Invention? (ed. McDowell, S. – Morrow, J.; Grand Rapids 2010) 228. Az első kórházat Nagy Szent Bazil püspök hozta létre 369-ben a kappadókiai Caesareaban.

[22] ; Is God Just a Human Invention? (ed. McDowell, S. – Morrow, J.; Grand Rapids 2010) 224.

[23] A természettudományok robbanásszerű fejlődése mögött leginkább annak a meggyőződésnek a megjelenése rejtőzik, hogy az anyagi világ teremtmény, nem az istenségek lakhelye, hanem az emberre bízott gyönyörű kert, amit az embernek művelnie és őriznie kell (Ter 2,15), vagyis az ember felelőssége az anyagvilág megismerése, hatalma alá szelídítése, használata, megóvása. Ez a természettudományos forradalom nem Kínában, nem Indiában, hanem a kereszténység talaján tudott elindulni, kivirágozni. Vö. de Rosa, G., Vallások, szekták és a kereszténység (Budapest 1994) 140.

[24] Jean Guitton írja: „Hitemben leginkább talán a szentek léte támogat engem.” Guitton, J., Che cosa credo (Milano 2003) 110. Ugyancsak a szentek létét, a szentség megjelenését az emberi történelemben tartotta Isten létezése egyik legfőbb jelének Raïssa Maritain, vagy G. Consolmagno.

[25] Greene, G., Hatalom és dicsőség (Budapest 1984) 230.