A Biblia és a kereszténység meggyőződése, hogy az ember földi életének vége a természetes halál kellene, hogy legyen (vö. MTörv 32,39; Jób 2,9-10; Bölcs 16,13; Róm 14,7; Szent Ágoston, De civitate Dei 1,17). Az emberi élet sok szenvedés között is végtelen érték. Az ember nem egy állathoz hasonlít, amelyet eltaposnak, hogy ne szenvedjen.
Egy kórházban egyszer egy férfi odament az orvoshoz, és kérte, hogy segítse át a halálba az anyját, aki már régóta szenved. Az orvos bólintott, egy nagy adag morfiumot szívott fel az injekcióstűbe, odamentek a betegágyhoz, beszúrta a tűt, de nem nyomta bele a morfiumot az asszony testébe, hanem azt mondta a férfinak: „Adja be maga.” Az megrökönyödött: „Megöljem az anyámat?” „Miért – kérdezte az orvos – azt elnézte volna, hogy én ölöm meg?”
Ugyanakkor az egyház azt is tanítja, hogy az embernek van joga méltósággal meghalni. Az orvostudománynak óvakodnia kell a beteg túlkezelésétől. A beteg nem kötelezhető arra, hogy mesterséges és rendkívüli eszközökkel a lehető legtovább meghosszabbítsa az életét. Joga van nemet mondani egyes rendkívüli kezelésekre, és ilyen módon a természetes meghalást választani.