János Pál pápa huszonöt évvel ezelőtt 1990. január 1.-én a béke világnapi üzenetében következőket írta: „a modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra, hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját.” Tény, hogy az elmúlt huszonöt Abban az időben nagyot változott a Világ: szétestek az európai kommunista diktatúrák, kinyílt a szabad világ, és ezzel párhuzamosan rendkívüli fejlődésnek indultak a globális szabadkereskedelmi hálózatok. Megsokszorozódott az ipari termelés és fogyasztás a jóindulatú feltételezések szerint mindannyiunk jólétének a fejlődése céljából. Mindeközben kiderülni látszik, ahogy erről egy friss OECD jelentés is beszámol, hogy az igaz ugyan, hogy a világ országai között a fejlettségi különbségek csökkentek, de az országokon belül növekedtek, azaz egyre nagyobb mélység tátong a szegények és a leggazdagabbak között. És az előrejelzések szerint ez a folyamat nem lassul. Észre kellett venni, hogy a bioszférát szinte kontroll nélkül kizsákmányoló gazdaság, nemcsak hogy élhetetlenné teszi gyermekeink, unokáink számára a Földet, hanem ezzel párhuzamosan még az egyenlőtlenségeket is fokozza, a szegények milliárdjait termeli ki.
A globalizációs folyamat – a kereskedelmi, pénzügyi, technológiai és kommunikációs kapcsolatok – kiteljesedése tette lehetővé a környezeti terhek, a hatótényezők intenzív befolyását az egész világon. Többségünk hallott a nagy globális környezeti szennyezési folyamatokról, ezeket talán fölösleges itt újra felsorolni. A talaj- és vízszennyezés, a légszennyezés okai és közvetlen hatásai jobban ismertek, mint az etikailag és direkt hatósági eszközökkel is gyengén ellenőrzött, bonyolult befektetési, ipari és pénzügyi folyamatok környezeti hatásai.
Megdöbbentő, de igaz, hogy a környezetkímélőnek tűnő, jóindulatú kezdeményezések is igen károsak lehetnek, ha csak az ellenőrizetlen gazdasági érdekek irányítják azokat. Így például a környezetkímélő megoldásnak számító, elsősorban a fejlett országokban felhasznált úgynevezett bioüzemanyagok előállítása több mint hatvan százalékkal nőtt az elmúlt tizenöt évben. Ennek következtében, az ezek termeléséhez szükséges területek nagysága miatt a trópusi országokban (Indonézia, Brazília) nagyon gyors talaj- és biodiverzitás-degradációs folyamat indult be, egész esőerdők tűnnek el. Ennek későbbi következményei nem csupán az adott országokat érintik, hanem tovább rontják az egész Föld már eleve megbomlott ökológiai egyensúlyát.