Az egyház lényegéhez tartozik a szegények iránti megkülönböztetett szeretet. Ha nem tudunk különleges szeretettel fordulni a romák sajátos kultúrájú közössége felé, akkor sérül az Egyház katolicitása, hitelessége. A cigánypasztorációban különösen fontos a néhány fős csoportokban való igehirdetés, ahol a résztvevők az érzéseiket kifejezhetik, ahol párbeszéd alakulhat ki pap és hívők között. A zene segít az elmélyülésbe, a hangulat építésben az örömhír átadásában. A cigánypasztorációt nem lehet „kívülről” végezni. A bizalmatlanságot leküzdve, velük együtt érezve, gyakran otthonaikba látogatva kell az örömhír közvetíteni.
Az Egyház küldetése elsősorban nem a szociális és kulturális problémák megoldása, hanem mindenekelőtt az evangélium hirdetése. Az igazi fejlődés elsősorban nem pénz és külsőségek kérdése, hanem a lelkiismeretek, a mentalitás, az életmód átalakításával kezdődik.
A keresztség kérdésére adott első válasz döntően befolyásolja egy-egy roma család további vallási életét. Így a keresztségre való felkészítés meghatározó jelentőségű.
A cigánypasztoráció fontos alkalmai a sajátos hangulatú, mély érzelmekkel teli zarándoklatok.
A cigányok és nem cigányok közötti szakadék áthidalásának egyik fontos útja a cigányság jobb megismerése, hogy a társadalomban hiteles kép alakuljon ki a cigányokról.
Az egyház ébressze rá a roma szülőket gyermekeik nevelésének, taníttatásának súlyos kötelezettségére, nyújtson segítséget a romák iskoláztatásában.
A szegénység nem jogosít fel a bűnözésre. A bűnözés jelenségének bagatellizálása, eltussolása nem segíti a romákat, hanem ellenkezőleg, növeli a velük szemben fennálló ellenérzéseket.
Az egyház minden jóakaratú emberrel összefogva segítse a cigányokat szociális problémáik megoldásában, mint munkahelyhez juttatás, lakhatás segítése, egészség megőrzés.
Szükséges védelmet nyújtani a romáknak a szekták előretörésével szemben.
KÖRLEVÉL A CIGÁNYPASZTORÁCIÓRÓL
