Az éghajlatváltozás nem pusztán a meteorológiai paraméterek megváltozását jelenti, hanem sok tízezer faj kipusztulásához, termőföldjeink, vizeink minőségi és mennyiségi hanyatlásához, erdeink területének csökkenéséhez vezethet. Ennek okai részben a felelőtlen, környezetromboló emberi tevékenységekre, részben tőlünk független, belső természeti jelenségekre vezethetők vissza. Az ember azonban ahelyett, hogy gyengítené, egyre erősíti a kedvezőtlen változások folyamatát, s egyre inkább veszélyezteti a természeti folyamatok egyensúlyát, amely az emberi léthez is elengedhetetlenül szükséges.

A Freiburgi Egyetem Gleccserleltárának közzétett adatai szerint a svájci Alpok gleccserei a klímaváltozás következtében jelentősen összezsugorodtak. A kutatók ismeretei alapján a hegycsúcsok jégtakarója majdnem egyharmadával kisebb felületet, 940 négyzetkilométert borított 2010-ben, mint 1973-ban. A jég tömege is jelentősen csökken. A gleccserek 22,5 köbkilométer jeget és a hó többszöri olvadásával és újrafagyásával keletkezett csonthavat veszítettek el.

A közelmúltban vált egyre biztosabbá, hogy az ún. üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedése nem áll arányban a légköri koncentráció emelkedésével. Az antropogén kibocsátású gázok jelentős hányada ugyanis elnyelődik az óceánokban. Egyes számítások szerint az óceánok melegedése mintegy 90%-ban járult hozzá a Föld energiamérlegének 1971 és 2010 közötti növekedéséhez, hozzátéve, hogy nem ismert pontosan ezt a folyamat. Még arra sincs egyértelmű válasz, hogy az elnyelt gázok meddig tartózkodnak az óceánokban, tengerekben, és mikor kerülnek vissza a légkörbe, és az sem bizonyos, hogy ezt követően az éghajlati rendszer tehetetlensége miatt milyen gyorsaságú és mértékű változás következhet be.

Olvadnak a sarki jégkörök jégsapkái, emelkedik a tengerszint. Sérülnek az édesvíztartalékok, a földfelszín alatt és a folyókban is, utóbbi a hegységek hótakarójának csökkenése miatt. A kánikulák és a hurrikánok egyaránt erősödnek – utóbbiak a felmelegedő óceánokból egyre nagyobb energiára tesznek szert. A tengerek savasodása miatt megváltozik a tengeri ökoszisztéma, elhalnak a széndioxidot megkötni képes korallszigetek és más meszes vázú tengeri organizmusok. Egyre nagyobb mértékű a fajpusztulás mind a szárazföldi, mind a tengeri élőlények körében. Erősödik a sivatagosodás. A jégkorszakban megfagyott, Északi-sarkhoz közeli, szibériai permafrost olvadófélben van, ebből nagy mennyiségű metán szabadulhat fel, amely felgyorsíthatja a klímaváltozást.

Tavalyi hír, hogy a jegesmedve-állomány létszáma közel felére zuhant az elmúlt évtizedben, és e drámai visszaesés – egy új amerikai-kanadai tanulmány szerint – a globális felmelegedéssel és a jégtáblák zsugorodásával magyarázható. Az adatok szerint tragikus mértékben megnőtt az éhező és a haldokló kölykök aránya.

Ugyanakkor az antropogén eredetű éghajlatváltozást okozó üvegházgázok kibocsátása nemhogy csökkent volna, hanem tovább nőtt, jórészt a legnagyobb fejlődő országok és például Kanada, illetve az Amerikai Egyesült Államok kibocsátásai miatt.

A becslések szerint a sokasodó időjárási elemi csapások és az extrém meteorológiai jelenségek okai már nem csupán a természetes éghajlati változékonyságra vezethetők vissza, hanem a tartósnak tekinthető klímaváltozás következményeivel állnak szoros összefüggésben.

Az éghajlatváltozással az élet szinte minden területét érinti, a munkahelyeinket, és energiaellátásunkat, a közlekedési hálózatokat, az egészségünket, a mezőgazdaságot, az élet és vagyonbiztonságot. Az egyre gyarapodó éghajlatváltozás-szkeptikus megnyilvánulások mellet, amelyek a globális felmelegedés lelassulását, sőt megtorpanását vélik felfedezni, az egyik legismertebb, negyven éve a szakmában lévő klímaadat elemző USA béli tudós, Thomas Karl a friss széleskörű elemzésekre utalva megerősítette „a globális felmelegedés folytatódik”!