Ferenc pápa egy másfajta életstílusra való átállásban látja a megoldás kulcsát, egy olyan „szövetség” kialakításában ami az emberiség a „környezet” között köttetik meg. Ennek a fő eszköze a nevelés és szövetség kulcs mozzanata az „ökológiai megtérés”:

„De azt is el kell ismernünk, hogy vannak olyan elkötelezett és imádságos keresztények, akik – a realizmus és pragmatizmus ürügyén – nemegyszer kinevetik a környezet miatti aggodalmakat. Mások passzívak, nem határozzák el magukat szokásaik megváltoztatására, és így inkoherenssé válnak. Ökológiai megtérésre van tehát szükségük, amely azt jelenti: engedik, hogy Jézussal való találkozásuk minden következménye megjelenjen az őket körülvevő világhoz fűződő kapcsolataikban. Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja. (217.)

Kapcsolatainkban használva az „átfogó ökológiai egyszerű, mindennapi gesztusait” kitörhetünk jelenünk ördögi önmagába forduló, romboló világából:

„A természet gondozása olyan életstílus része, amely magában foglalja az együttélés és a közösségalkotás képességét. Jézus emlékeztetett minket arra, hogy Isten a mi közös Atyánk és ez testvérekké tesz minket. A testvéri szeretet csak ingyenes lehet, soha nem lehet fizetség azért, amit a másik tesz, de azért adott előleg sem, amit remélünk, hogy meg fog tenni. (228)

„Ismét át kell éreznünk, hogy szükségünk van egymásra, felelősséggel tartozunk másokért és a világért, továbbá megéri jónak és tisztességesnek lenni. Már hosszú időt töltöttünk erkölcsi hanyatlásban, gúnyt űzve az etikából, a jóságból, a hitből, a tisztességből, de most elérkezett az óra, hogy észrevegyük: ez a könnyelmű felületesség kevéssé szolgált javunkra. A társadalmi élet egész alapjának ez a lerombolása azt eredményezi, hogy egymásnak esünk saját érdekeink védelmében, az erőszak és a kegyetlenség új formái látnak napvilágot, és lehetetlenné válik, hogy kialakítsuk a környezet gondozásának valódi kultúráját (229).