III. Az egyesülés útja

Az utolsó hét lépés

  • “Áldalak Téged, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,25-30)
    A Fiú egészen egy az Atyával. Az Atya minden átadott neki, egész önmagát, az istenség teljességét. Feltámadása után az ember Krisztus is belép a Szentháromság szeretet életébe, lángoló tűzhelyébe. A mi utunk célja és beteljesedése is ugyanez.

    Láttam, Uram, a hegyeidet
    S olyan kicsike vagyok én.
    Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
    Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
    Odatenném a szívemet,
    De apró szívem hogy tetszene néked?
    Roppant hegyeid dobogásában
    Elvész az ő gyönge dadogása
    S ágyam alatt hál meg a bánat:
    Mért nem tudom hát sokkal szebben?
    Mint a hegyek és mint a füvek,
    Szívükben szép zöld tüzek égnek
    Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik,
    S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
    Ott állsz az útjuk végén
    Meg nem zavarlak, én Uram,
    Elnézel kis virágaink fölött.
    (József Attila: Isten)

  • Egység. Fűben fák alatt megterített asztal, hogy nincs első, és nincs utolsó vendég. Emelkedő zuhanás a lángoló közös fészekbe.

  • Éled-e már most ezt az egységet. Ott szól-e a csendes dallam a szívedben, akkor is, ha odakint vihar van?


    2. „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt… Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 1,14; 2,1-4)
    Mária Pünkösdje. Őt már fogantatásakor betöltötte a Szentlélek, megóvta őt minden bűntől. Az angyali üdvözletkor beárnyékozta őt Isten jelenléte, a Szentlélek által foganta Fiát, Jézust, az Örök Igét. Isten temploma lett, akiben Isten lakást vett.
    Téged is erre hív Isten, hogy légy a Szentlélek temploma. A Lélek be akar tölteni, tüzessé akar tenni. 1544 pünkösdjén Néri Szent Fülöpöt a Szent Sebestyén katakombában elárasztotta a Szentlélek. Úgy érezte, hogy egy hatalmas tűzgömb jön felé, belép a száján, a szívét betölti annyira, hogy fel kellett kiáltania: „Elég, Uram, nem bírom!” Attól kezdve Fülöp közelében nagyon sokan éreztek egy különleges izzást.
  • A Lélek be akar tölteni, izzóvá akar tenni, hogy lángra gyújthass másokat, hogy a szeretet és hiányától vacogó szíveket, embereket felmelegíts.

  • Templom-e az életed, a tested, a szíved? Ott tud-e lakni benned Isten Lelke, az emésztő tűz?


    3.

    Maroknyi székely porlik, mint a szikla
    Népek harcának zajló tengerén.
    Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
    Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

    Az út végső szakasza a találkozás ideje. Istennel és egymással. A Mária út erdélyi szakasza csodálatos emberi kincseket is rejt a zarándok számára. A székelység a történelem sok viszontagságán keresztül nagy hűséggel, bátorsággal, sok szenvedés között tudott megmaradni, tudta megőrizni gyökereit, hitét, anyanyelvét. A sok szenvedés, mint a gyémántcsiszoló sok értéket csiszolt ki, alakított ki a székely ember szívében. A jég hátán is megélni tudás képességét, a minden körülmények közt mosolyra, humorra való készséget, a hatalmas, nagylelkű vendégszeretetet, az ősök hitéhez, az ősi hagyományokhoz és gyökerekhez való makacs, erős ragaszkodást és hűséget. Amikor Erdélybe érkezünk, forráshoz jövünk, amelynek tiszta vizéből meríthetünk.
  • Gondold végig azt a sok viszontagságot, amit Erdély földje végig élt ezer éven át! Csodáld meg és köszönd meg, hogy ha az ár néha el is borítja, de még él, még megvan székelység ezen a tájon.

  • Mit jelent, mit ad számodra Erdély? Imádkozz Erdély földjéért, az itt élő testvéreinkért!


    4. Szent Ferenc az élete végén sok fájdalmat, szenvedést élt át. A rendjében néhányan ellene fordultak, bírálták őt. Betegségek kínozták, megvakult, és borzalmas orvosi kezeléseknek vetették alá. Kérte, hogy vigyék fel a Verna hegyére. Itt imádkozva töltötte az időt, amikor egy szeráf jelent meg neki, és mintha izzó nyilakkal átszúrná, megsebezte őt. Ferenc megkapta Krisztus sebhelyeit. Krisztus végérvényesen eljegyezte őt. Ferenc a sebeit rejtegetve jött le onnan, és a rend tagjai megtudták, hogy Krisztus rátette a végső pecsétet az életére, igazolta és egészen magáévá tette őt.
    „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat.” (Oz 2,21-22)
  • Az élet meghívás egy titokzatos eljegyzésre, egy titokzatos nászra. Isten menyegzős lakomájára, ahol a Vőlegény a Teremtő, a menyasszony az ember.

  • Tudsz-e igent mondani erre az isteni felkérésre, isteni ’csábításra’, igent Istennek, aki szeretetből és szeretetre teremt?


    5. Az életünk során Isten nevel és alakít minket. Arcvonásokat vés fel ránk, sokszor nagyon fájdalmas vésőkkel. Ahogyan a büszke Jákobot összetörte, alázatossá tette. A csaló Jákob át kellett, hogy élje, hogy becsapják. A csalással kiügyeskedett áldás után hazafelé, összetörten, egy igazi áldásért könyörgött.
    Isten nevel és alakít. Egy ötgyermekes édesapa megtudta, hogy rákos, és csak fél éve van hátra. Ez az addig nehezen elviselhető, szúrós és elégedetlen ember néhány nap alatt döbbenetes változáson ment át. Soha többé semmilyen kellemetlen megjegyzése nem volt. Ha a felsége aggódva kérdezte, hogy mit hogyan tegyen, nem zavarják-e a gyerekek, ne csukja, vagy nyissa az ablakot, ő mindig csak mosolygott. Azt mondta: „Minden jól van úgy, ahogyan van.” A halála előtt a sógora volt benn nála a kórházban. Nagy fájdalmai voltak. A sógora megkérdezte tőle: „Hogy vagy?” Mire az ember elmosolyodott, és ezt mondta: „Boldog vagyok!”
  • Isten nevel, alakít. Sokszor a szenvedés vésőivel.

  • Tudom-e elfogadni Isten formáló kezét? Vagy lázadozom, panaszkodom, mindig le akarom dobni a terhet?


    6. Gyökössy Endre egyszer egy kis faluba ment prédikálni. Pestről egy nagy zsákba csomagolt adományt küldtek le vele a református parókiára. Ügyetlenül, pestiesen hurcolta a nagy zsákot végig a falu főutcáján. Szembejött egy idős parasztember, és odaszólt neki: „Vegye a vállára, úgy könnyebb!” Felvette a vállára, és valóban könnyebb lett. Azóta, ahogyan írja, ennek az egyszerű parasztembernek a mondata szinte életfilozófiája lett: „Vegye a vállára, úgy könnyebb!”
    Ha az életünk terheit le akarjuk dobni a vállunkról, ha állandóan panaszkodunk és lázadunk, az igazi terheinktől úgysem tudunk megszabadulni, csak kétszeresen nehezek lesznek. Ha tudjuk a terheinket bátran, erős lélekkel, emelt fővel a vállunkra venni és hordozni, talán tudjuk őket magunkhoz is ölelni, akkor ezek a terhek lassan átalakulnak. Igazi keresztekké lesznek, amelyek emelnek minket, tartást adnak az életünknek. Krisztushoz tesznek minket hasonlóvá, aki a világ terhét hordozta.
  • Az út terhe segített neked abban, hogy az élet terheit másképpen hordozd. Emelt fővel, szeretettel, reménnyel.

  • Kinek a terhét szeretnéd megosztani, hordozni Krisztussal együtt, kiegészítve az Ő szenvedését?


    7. „A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek. Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: “Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,16-20)
    Ezt az utat nem csak önmagadért jártad. Krisztus küldetést bíz rád. A fényt, amit benned gyújtott, szeretné másoknak is továbbadni általad.
    Krisztus kér téged: Ha valóban hiszel bennem, ha valóban számítok neked, akkor ezt a fényt ne rejtsd véka alá, akkor kérlek, add tovább! Krisztus számít rád. Számít a te gyenge gyarló szíved szeretetére, számít a te szolgálatodra. És te is számíthatsz Őrá. A terhedet Ővele hordhatod, a szolgálatban Ő kísér és erősít meg téged.
  • Krisztus téged is küld, apostolának akar.

  • Indulsz-e erre a küldetésre? Túlcsordul-e a szíved mindazzal, amit tőle kaptál, hogy másoknak is továbbadd?