II. A megvilágosodás útja

Az első hét lépés

1. „Aki engem követ nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

„Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem. Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van.” (Fil 3,12-13)

A megtisztulás lépései után egyre inkább felnyílik a zarándok szeme. Tisztán kezd látni. Fény, öröm árad be a szívébe. Az út második nagy fázisa erre hív: Láss! Szemléld Krisztust, aki előtted halad! Lépj a nyomdokaiba. Hagyd el a régi énedet, és öltsd fel az újat! Hallgasd a Mestert, értsd meg a szavait! Engedd, hogy kiáltani, dübörögni kezdjenek ezek a szavak az életedben!

A mai napon lásd Krisztust, aki előtted halad! Figyeld őt, kérd tőle, hogy hordozhasd te is a magad keresztjét, a szeretet terheit!
Akarsz-e tanulni Krisztustól? Lelkesít-e az ő tekintete, alakja, a belőle sugárzó fény és erő?

2. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld…

Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére…

Ha ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj…

Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. Ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön…

Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!…

Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.” (Máté 5. fejezet, részletek)

A mai napon hallgasd Krisztus szavait! Olvasd az evangéliumot! Töltsd be szívedet ezekkel az igékkel! Ezek visszahangozzanak benned!
Krisztusnak melyik szavai találtak szíven? Melyik lelkesít leginkább? Melyik szól személyesen neked?

3. A megvilágosodás útján hallgatni kell Krisztus szavait, magunkba inni őket. Loyolai Szent Ignác segítségünkre lehet abban, hogy meg tudjuk különböztetni, melyik indítás, melyik hívás jön Istentől, és melyik nem. Ő arra lett figyelmes, hogy az élete egy nagyon mély pontján, a betegágyon, amikor lovagregényeket olvasott és lovagi hőstetteken ábrándozott, az pillanatnyi örömet okozott neki, de aztán belső nyugtalanságot, ürességet hagyott maga után. Ha azonban Krisztus és a szentek életét olvasta, az nem okozott azonnali élvezetet, de azután mély belső örömet érzett.

Ebből szűrte le a lelkek megkülönböztetésének módszerét és útját. Ha egy indítás vagy gondolat a Gonosztól jön, az a lelkünk felszínének tetszik, de aztán a lelkünk legmélyén nyugtalanságot, békétlenséget érzünk. Ha az indítás Istentől jön, az a lelkünk felszínének nem annyira kedves, mert igényes, de azután a lelkünk mélyén nagy békét tapasztalunk meg.

Figyeld a mai napon a lelked mozdulásait! Próbáld hallani és érezni a lelked mélyén szóló tiszta hangot, Isten hangját, a hiteles énedet, a lelked legszentebb szentélyét!
Mi az az indítás, az a hívás, ami nagy benső békét okoz a lelkedben? Merre hív az Isten, mit kér tőled?

4. Assisi Szent Ferenc könnyelmű életet élő ifjú volt. Szórakozott, mulatozott, a szüleinek nem sok öröme telt benne. Aztán Ferenc, az elkényeztetett ifjú a Perugia elleni csatában fogságba esett. A vizes, egészségtelen börtönben megbetegedett, élet és halál közt lebegett. Apja, bár nem szívesen, de mégis – drága pénzen – kiváltotta. Ferenc otthon is a halál küszöbén volt. Talán végigfutott benne, hogy milyen szörnyű lenne most meghalni. Hiszen az életében eddig semmi igazán jót sem tett. Eddig csak szórakozott. Aztán mégiscsak felépült. Egyik délután kilovagolt Assisi mellé, és egy leprás koldus jött vele szembe. Mindig rettegett ettől a szörnyű betegségtől, undorodott a leprások sebeinek bűzétől. Akkor egy hangot hallott a szívében: „Ferenc, szállj le a lóról, és öleld meg ezt az embert!” Ferenc érezte, hogy talán egy utolsó lehetőséget kapott arra, hogy az addig üres életén fordítson egyet. Leszállt a lóról, megölelte, megcsókolta a sebekkel teli arcú embert. A halála előtt visszaemlékezett erre a pillanatra, és azt mondta: „Akkor, ami addig keserűnek tűnt, édessé vált. Ami elviselhetetlenül nehéznek tűnt, könnyűvé vált.” Ferenc megismert egy olyan boldogságot, ami addig ismeretlen volt a számára. Addig csak a szórakozás múló örömét ismerte, most megtapasztalta a szeretet boldogságát.

A megvilágosodás a Titok felismerését, megtapasztalását jelenti. A szeretet titkába való belépést. E felé a titok felé tartanak az út lépései.
Ismered-e a szeretet boldogságát? Mikor tapasztaltad meg? Ez a vezérfonala, alapdallama az életednek?

5. A Mária utat a Szűzanya lelkületével járjuk. A Szűzanya az angyali üdvözlet után azonnal útra kel, rokonához, Erzsébethez siet. Az angyali híradás öröme tölti be a szívét. Találkozni akar Erzsébettel, hogy megoszthassa örömét, hogy megoszthassák a titkukat, a két titokzatos gyermek születését. Mária látni akarja az isteni jelet, a meddő Erzsébetet áldott állapotban. Látni akarja, csodálni akarja Isten működését, jelenlétét. Segíteni akar Erzsébetnek a szülés körül. Sietve Júdea hegyvidékére indul. Szíve alatt hordja a Világ Megváltóját.

Mária az új frigyszekrény. Ahogyan Júdea hegyvidékén valaha Dávid örömmel hozatta fel a frigyszekrényt, és ujjongva táncolt előtte, úgy történik most is. Erzsébet szíve alatt ujjong a magzat, a kis Keresztelő János. Üdvözli az érkező megváltót. Ahogyan Dávid ezt kiáltotta: „Hogyan is lehet az, hogy az én Uramnak ládája eljön hozzám?” (2Sám 6,9) – ugyanígy kiált fel Erzsébet: „Hogyan is lehet az, hogy az én Uramnak anyja eljön hozzám?” (Lk 1,43)

A zarándok szívét is öröm tölti be. Krisztust hordozza a szívében, őt követi. Ujjongva megy a hegyeken és dombokon.

A mai napon Máriával együtt örömteli szívvel járd az utat! Éld át annak az örömét, hogy Krisztust hordozod a szívedben, hogy vele járod az életed útját!
Jelen van-e életedben az öröm? Ismered-e az öröm igazi forrását?

6. A világosság útján járni azt is jelenti, hogy értékeket látok, teszek magamévá. Mindenekelőtt a négy alapértéket, a négy sarkalatos erényt. Az okosság éles, tiszta szem. A mértékletesség a dolgok bölcs mérlegelése és aránya. Az igazságosság a másik tisztelete, jogainak megadása akár a magunk kárára is. Az erősség a stabilitás, a gyökér. Az elveink és szeretteink melletti kitartás és hűség. Megvannak-e benned, az életedben ezek az értékek? Kelj útra értük, keresd őket!

Az evangélium ezeket a természetes, egyetemesen emberi értékeket elismeri, felemeli, megerősíti, kiegészíti. Megtanít szelídségre, alázatra, tisztaságra. A szelíd ember nem rombolni, hanem építeni akar. Nem bakanccsal csörtet végig a másik életének virágoskertjén. Az alázatos ember tudja, hogy nincs semmije, amit ne úgy kapott volna, kezdve a léténél. A tiszta ember tiszteli a másik testének templomát.

Szemléld az erényeket, vizsgáld a természetüket, fontolgasd életadó erejüket!
Melyik erény van meg benned, és melynek vagy híjával? Hogyan kereshetnéd meg, hogyan erősíthetnéd azt is?

7. A Mária út összeköt. Összekapcsolja az embert Istennel, de összeköt minket egymással is. Összekapcsolja a szétszakított nemzetünk tagjait egymással, összeköt szomszédos, testvér népekkel, összeköti a zarándokot a vendéglátóval. A Mária út találkozások sorozata.

Milyen szép, amikor egy román család meghallva a zengő éneket a frissen az unokáknak készült süteményt hirtelen elhatározással mind szétkínálja nekünk! Milyen szép, amikor az unitárius templomban mondhatjuk a Szentmisét, és a református lelkész fia olvassa a bibliai olvasmányt! Milyen szép, amikor cigányok és nem cigányok kéz a kézben mondjuk a Miatyánkot magyarul és cigányul is! Milyen szép, amikor a kicsi falun énekelve megyünk végig, és az öregek, gyerekek kiszaladnak a kerítésekhez, integetnek, megcsókolják a keresztet!

A mai napon figyeld az emberarcokat, a találkozásokat! Legyen minden találkozás híd Isten felé és híd egymás felé is! Érezd át örömmel, ahogy a Mária út felpezsdíti, élteti a valaha elszorított vérkeringést!
Melyek voltak az út eddigi legszebb találkozásai? Köszönd meg őket!

Kontakt

Most nem vagyunk elérhetőek. Küldjön elektronikus levelet és mi válaszolunk Önnek.