Az ember az élete legszebb pillanataiban szinte kézzelfoghatóan tapasztalja is Isten jelenlétét, az Ő Végtelenségét. Ilyen végtelen tapasztalata az embernek az, amikor új élet születik. A szülők ilyenkor azt élik át, hogy azt a kicsi új embert nem mi alkottuk. Már azt sem tudtuk megtervezni, hogy milyen lesz a haja, vagy a szeme. Még kevésbé, hogy mit fog gondolni, mit fog érezni. Egy soha addig nem létezett új ember született a világra, aki elindul majd a maga útján. A szülő ilyenkor átéli, hogy ami itt történt, az csodálatos, az én erőmet messze fölülmúlja. Az ember nyilván közreműködik, továbbadja az életet, de az életnek nem vagyunk urai, nem vagyunk alkotói. Az ember csak szolgája az életnek. Ami akkor történik, amikor egy új ember a világra születik, az az ember erejét messze fölülmúlja.
SZÜLETÉS