Dr. Székely János a Szombathelyi Egyházmegye püspökének GONDOLATSOROZATA, mely hétről-hétre itt jelenik meg.
Téged is hívlak belépni e Kapun
Kerülj beljebb
Egy utazásom alkalmával egy híres atomfizikussal beszélgettem órákon át. Elmondta, hogy teljesen ateista közegben nőtt fel a valaha volt Csehszlovákiában, nincs megkeresztelve sem ő, sem a felesége, sem a gyermekeik. Az élete – bár nagyon sikeres – mégis tele van stresszel, nehézségekkel. Hétvégén, ha teheti, kimegy a város mellett levő dombok valamelyikére, felmászik, és ott ül 1-2 órán át egyedül. Ilyenkor – mondta – nézem az ámulatba ejtően szép világot, és kipanaszkodom magamat. És az az érzésem, mintha valaki hallgatna engem. Mindig megkönnyebbülve jövök haza. Majd még hozzátette: ti keresztények talán ezt nevezitek imádságnak. Milyen érdekes ez. Egy teljesen hitetlen ember a lelke mélyén mégis úgy érzi, hogy valaki hallgatja őt, ismeri és látja őt, van kinek kiöntenie a szívét.
Kedves olvasó! Ez a kis könyv olyan embereknek szól, akik ehhez az atomfizikushoz hasonlóan éreznek valamifajta kopogtatást a lelkük mélyén. Akiknek vannak kérdéseik. Akik ámulva nézik a világ szépségét, és megkérdezik: ez a sok szépség honnan van, és mire való? Akik megkérdezik: Miért élek? Kinek kellenek az én fájdalmaim? Mit kell tennem? Mit remélhetek?
A könyvet olyasvalaki írja, akinek a számára az Istenbe vetett hit mindig is evidencia volt. Öt éves koromban kezdtem el szolgálni az oltár körül. Semmit sem értettem még abból, ami a templomban elhangzott, de a misék légköre, a templom hangulata azonnal megragadott és elvarázsolt. Rendkívül hálás vagyok a szüleimnek azért, hogy elvezettek engem ehhez a forráshoz, hogy az életük hiteles volt, és ezért könnyen követhettem az általuk mutatott és járt utat. 14 évesen egy nyári szünidőben néhány hét alatt kiolvastam a teljes Ószövetséget.
Így írt erről a szelíden hívó, zörgető hangról Ady Endre:
Oszlik lelkemnek barna gyásza:
Nagy, fehér fényben jön az Isten,
Hogy ellenségeim leigázza
Az arcát még titkolja, rejti,
De Nap-szemét nagy szánalommal,
Most már sokszor rajtam felejti.
És hogyha néha-néha győzök,
Ő járt, az Isten járt előttem,
Kivonta kardját, megelőzött.
Hallom, ahogy lelkemben lépked
S az Ő bús „Ádám, hol vagy”-ára
Felelnek hangos szívverések…
(„Ádám, hol vagy?”)
A HIT KAPUJA
Óriási élmény volt. Ahogyan ültem a Balaton mellett, néztem a parti jegenyéket, a felhőket, újra és újra azt éreztem, hogy a Biblia szavai odaátról jönnek. Bár sok mindent még nem értettem a Biblia korának eseményeiből, hasonlataiból, szokásaiból, a Biblia hatalmas erejét és szépségét éreztem és magamba ittam. Vagyis olyan ember írja ezeket a sorokat, aki Isten kegyelméből mindig is hívő volt. Ugyanakkor olyan ember, aki újra és újra kérdez, aki ült már – nem is kevésszer – haldokló ágya mellett, aki látta Afrika nyomorát, hallotta a szenvedők jajkiáltását.
Azért írom ezt a könyvet, mert úgy látom, hogy nagyon sok ember elakad a hit útján elméleti nehézségek és ellenvetések miatt. Úgy látom, hogy a mai nyugati kultúránk pontosan a Teremtőhöz, az Élet Forrásához fűződő szál elszakítása miatt haldoklik.
Igyekeztem rövid és lényegre törő válaszokat adni a világnézettel kapcsolatos legalapvetőbb kérdésekre. Abból indultam ki, hogy a mai embernek kevés ideje van, és nem szereti a hosszadalmas magyarázatokat.
Egy festőművész – Holman Hunt – megfestette az ajtónál álló, kopogtató Krisztus képét. A kép különlegessége, hogy az ajtón nincs kilincs. Az ajtót csak belülről lehet kinyitni. Így írja a Jelenések könyve: „Nézd, az ajtóban állok, és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit nekem, ahhoz bemegyek. Vele étkezem, ő pedig énvelem.” (Jel 3,20) Kedves olvasó! A te életed ajtaján is kopogtat szelíden a te Teremtőd. Nyisd ki ezt az ajtót. Akihez Krisztus belép, oda Ő áldást és életet hoz.
Kedves Olvasó! A könyvben található gondolatok csak gyarló segítség akar lenni ahhoz, hogy kinyisd az életed ajtaját a Teremtő felé. A döntő lépést azonban neked kell megtenned. Ehhez a lépéshez kívánok nyitottságot, bátorságot, a Teremtő Isten bővizű forrásként ránk áradó kegyelmét!
A hit kapuja sorozat fényképei, illusztrációi: Puchard Zoltán, Gregor László, Sajgó Krisztián munkái.
Nyisd ki az ajtót a zörgetőnek!
Kedves Olvasó! Zörget az ajtódon a Jóság, a Szépség, az Élet Forrása, a te Alkotód. Lehet, hogy néhány dologban még bizonytalan vagy, még kételyeid vannak. Ne zavarjon ez! Ha hiszel abban, hogy ez a világ, a benne rejlő szépség és értelem nem magától van, ha hiszel abban, hogy Istennek fontos az ember, és feltárta önmagát nekünk Jézusban, akkor a hited közepe megvan, akkor teljes szívvel rábízhatod magad Krisztusra.
Akárhol is vagy most, ott van jelen a te Teremtőd. Ő alkotott téged. Amikor megszülettél, nem csak a szüleid ujjongtak, hanem ujjongott Isten is. Öröktől fogva akarta, hogy legyél. Szeretné, ha megértenéd a szeretet titkát, amelyre teremtett, amelyet kínál neked. Érted is meghalt a kereszten, a te bűneidet is magára vette. A halálod után az öröklét kapujában kitárt karral vár téged.
Tedd le a könyvet, és mondd ki neki:
Mennyei Atyám! Érzem és tudom, hogy kopogtatsz az életem ajtaján. Kinyitom előtted az ajtót. Hiszek benned, kérlek, segíts hitetlenségemen. Hálát adok a gyönyörű világért, amit alkottál, hálát adok az életemért. Hálát adok neked, hogy egyszülött Fiadat küldted ebbe a világba.
Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy értem is meghaltál a kereszten. Bocsásd meg a bűneimet! Beengedlek az életembe, kezedbe teszem egész önmagamat. Vezess a te utadon, a szeretet útján!
Azután pedig keress magadnak egy egyházi közösséget, ahol megtalálod a szentségek kegyelmi forrását, ahol tovább segítenek téged az úton. Legyen veled az Ő békéje!