Az egyház lényegéhez tartozik a szegények iránti megkülönböztetett szeretet. Ha nem tudunk különleges szeretettel fordulni a romák sajátos kultúrájú közössége felé, akkor sérül az Egyház katolicitása, hitelessége. A cigánypasztorációban különösen fontos a néhány fős csoportokban való igehirdetés, ahol a résztvevők az érzéseiket kifejezhetik, ahol párbeszéd alakulhat ki pap és hívők között. A zene segít az elmélyülésbe, a hangulat építésben az örömhír átadásában. A cigánypasztorációt nem lehet „kívülről” végezni. A bizalmatlanságot leküzdve, velük együtt érezve, gyakran otthonaikba látogatva kell az örömhír közvetíteni.

Az Egyház küldetése elsősorban nem a szociális és kulturális problémák megoldása, hanem mindenekelőtt az evangélium hirdetése.

Mint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs bizottságának vezetője, szeretném röviden ismertetni a Vándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsa „Irányelvek a cigánypasztorációban” című dokumentumának (Orientamenti per una pastorale degli zingari 2005; ezentúl: Orientamenti) néhány gondolatát. Ezáltal szeretnék iránymutatást és bátorítást adni roma testvéreink evangelizálására.