A huszonnegyedik órában születik meg Ferenc Pápa Tanítása a Laudato’Si kezdetű enciklikája. Az enciklika hívőnek és nem hívőnek is szól, de különösen szól a világ vezetőinek, ideértve minden felelős döntéshozót a kormányok és a gazdasági birodalmak élén. Az utolsó pillanatban vagyunk, hiszen ma már tény, hogy környezeti rendszereink a talajtól, a növény és állatvilágon keresztül az óceánokig és a légkörig kritikus állapotba kerültek, és néhány éves, tízéves időléptékben lesznek olyan térségek ahol a minimális, biztonságos életfeltételek is megszűnnek. És, bizony ma már azt sem valószerűtlen, hogy akkor már nem tíz és százezres, hanem ennek a sokszorosa lesz majd az ún. környezeti menekültek száma, és nemcsak a háború, hanem a pl. a vízhiány kergeti őket biztonságosabb területek felé. Akkor már „falakkal” nem védekezhetünk, ezért meg kell előzni, és ott kell kezelni, még idejében a fenyegető ökológiai és az abból következő humán katasztrófát.
Sokkal határozottabb, szigorúbb és világosabb, jogilag érvényesíthető nemzetközi szabályok közé kell szorítani a világgazdaság működését, nemcsak az éghajlatváltozás következményeinek csökkentése, hanem egy sor más sérülékeny környezeti rendszer elpusztításának megakadályozása érdekében, ideértve pl. a biodiverzitás, az erdők, az ivóvíz kérdéskörét. Huszonöt éve folynak erről rendkívül bonyolult, sokszor átláthatatlan nemzetközi egyeztetések, szinte eredmény nélkül. Amilyen eredményről beszámolhatunk, hogy a múlt század nyolcvanas éveinek közepén született nemzetközi egyezmények segítségével, pl. a savas esők a fejlett világban eltűntek, valamint az ún. ózon lyuk is csökkenni kezd. Minden más erőfeszítés szinte eredmény nélküli.
Környezet a „Közös Otthonunk”
semmi sem közömbös számunkra ezen a világon…
